Albánia oktatása

ALBÁNIA
Betti négy éve él családjával Albániában, egy olyan országban, ami ugyan közel van hozzánk földrajzilag, mégis olyan keveset tudunk róla. Cikkéből kiderül, hogy Albániában születik a legtöbb gyerek a kontinensen, hogy miért rajzolnak a tanárnénik csillagot az elsősök arcára és hogy miként birtokolhat valaki egy betűt?
Betti népszerű blogot vezet Albániáról, amibe ITT tudtok beleolvasni.
Sziasztok kedves Blogolvasók!
Albániából jelentkezem, és a blogszerkesztők kérésére szeretnék egy kis áttekintést adni az itteni közoktatásról. Albánia egy fiatal demokrácia, nagyon fiatal társadalom, és annak ellenére, hogy itt semmilyen családtámogatási rendszer nem létezik, mégis Európán belül talán itt születik a legtöbb gyermek. Az előző generációknál a 6-8 gyerek volt általános, míg mostanság leginkáb 3-5 gyermeket vállalnak a családok.
Mi 4 éve élünk az országban. Az egy szem kisfiunk itt kezdte az általános iskolát, most negyedikes. Ezért mi itt úgymond „fehér hollónak” számítunk, hogy „csak” egy gyermekünk van. Az egyik szomszédasszonyom velem egyidős, ott három gyerek van. Ő is megkérdezte, nekünk miért csak egy van. Mondtuk, hogy így terveztük, és így is lett. Ő erre azt mondta, nekem már van három, de gondolkodás nélkül bevállalnék egy negyediket. Hát, ilyenek ők. De most nézzük, milyen is egy gyerekcentrikus társadalomban (ami egyben Európa legelzártabb országa volt) az oktatási rendszer.

 Ami a múlt
Albániában a közoktatás csupán 103 éves. 1912-ig, az ottomán uralom alól való felszabadulásukig az emberek 85%-a írástudatlan volt. Mivel az irodalmi nyelv is alig 50 éves (az északi és déli nyelvjárás között rettentő nagy különbségek vannak, és szinte minden folyóvölgyben másképp beszélnek), nem is volt, ami alapján megtanítsák az embereket albánul írni-olvasni, hiszen az ottomán vezetés tiltotta az albán nyelv használatát. Akkoriban ilyen intézmények csak a nagyobb városokban voltak, ott is török nyelven folyt az oktatás, oda pedig azok jártak, akik a muszlim vezetést szolgálták ki. Léteztek még ortodox keresztény iskolák, itt ortodox papok tanítottak görög nyelven.Ilyen háttérrel azt mondhatjuk, hogy Albánia függetlenné válásáig általános közoktatás gyakorlatilag nem létezett.
1920-ban az első nemzeti kormány felállása után kezdték megalapozni a nemzeti oktatási rendszert. Általános iskolákat nyitottak, és megerősítették az I. világháború alatt nyitott olasz és francia iskolákat, és két amerikai iskola is indult.
1939-től az olasz megszállás után az egész iskolarendszer olasz fennhatóság alá került, és a középiskolákban az olasz nyelv lett a kötelező. Ezért beszél ma is az idősebb generáció jól olaszul, a középkorú generáció pedig azért, mert a 1992-ben, az itteni rendszerváltás után nagyon sok albán ment el többek között Olaszországba dolgozni. 1944-től a kommunista rezsim „szívügyének” tekintette az írástudatlanság felszámolását, hogy terjeszteni tudják a kommunista eszméket. 1946-ban az oktatási reform következtében kezdték el Albániában igazán az írástudatlanság ellen felvenni a harcot azáltal, hogy minden 12 és 40 év közötti ember, aki nem tudott írni-olvasni köteles volt iskolába járni, hogy megtanulja azt. Az 1950-es években erős szovjet orientáció kezdődött, és szovjet modell alapján kezdtek iskolákat létrehozni. A legtöbb tankönyv orosz fordítás volt. Sokszor viccelődtünk itt ezzel, hogy az orosz nyelv nálunk is kötelező volt egy időben. Akkoriban ez nem volt annyira vicces. 1960-tól következetesen létrehoztak egy négy lépcsős oktatási rendszert: bölcsőde/óvoda, 8 évfolyamos általános iskola, középiskola és felsőoktatás. A rendszerváltás körüli évek (1992) gazdaságilag és politikailag is tönkretették az országot, és ezáltal az iskolarendszer is káoszba fulladt. Az iskolaépületeket kirabolták, lerombolták, és mintegy 2000 tanár hagyta el az országot. E szétzilált állapotok után a ’90-es évek végétől kezdték el az iskolákat újjáépíteni és újakat építeni, és létrehozni egy működőképes oktatási rendszert.

Ami a jelen
Ma Albániában hatékony és jó oktatási rendszer működik. Míg 1912-ig az emberek 85%-a volt írástudatlan, ma az albánok 98,7 %-a írástudó, ez az arány a régióban az egyik legmagasabb, egy picit magasabb, mint a magyar mutató. Hihetetlen ennek tükrében a fejlődés.

Az oktatás négy lépcsőben folyik:

• bölcsődei/óvodai nevelés
• 9 osztályos általános iskola
• 3 éves középiskolai oktatás
• egyetemi szint

A bölcsőde/óvoda
A bölcsődére igazából csak kevéssé térnék ki, mert létezik ugyan, de elhanyagolható számban, és csakis a városokban. A sajátos társadalmi berendezkedés miatt (a nagyszülők sokszor együtt laknak a gyerekekkel) a kicsiket nem nagyon adják bölcsődébe, szinte minden család meg tudja oldani a gyermek felügyeletét családon belül.
Óvodába a gyerekek 3 éves kortól mehetnek 6 éves korukig. A falusi óvodák szinte mindig egy épületben kapnak helyet az iskolával. Gyerekszámtól függően 1-2 osztálytermet az óvodai csoport foglal el, ott a gyerekek a délelőttöt töltik, általában foglalkozásokkal. Délben hazaviszik őket. A városokban vannak a magyarhoz hasonlóan működő egész napos intézmények, állami és magánóvodák. Én azt láttam, hogy itt az óvoda erőteljesebben fókuszál az iskola előkészítésre, hangsúlyosabban ismerkednek az ABC-vel, a számokkal.

Az általános iskola
Mint írtam, 9 osztályos. Falusi iskolákban sok helyen csak alsó tagozat működik, 1-2 osztállyal, esetleg 1 óvodai csoporttal. Néhány helyen, a nagyon kis falvakban összevont osztályok működnek, például első és harmadik, valamint második és negyedik osztály egy teremben, mint régen Magyarországon. De legalább van iskola. A városi iskolák hasonlóak a magyarhoz, sok osztállyal, sok diákkal.
A tananyag hasonló a magyarhoz (nekünk mindkettőre van rálátásunk a kisfiunk révén, aki a magyar és albán tananyagot párhuzamosan sajátítja el). A különbség annyi, hogy az albán sokkal kevesebb tankönyvet használ, és az alaptantárgyakra helyezi a hangsúlyt. A készségtantárgyak erősen másodlagosak, ezért a gyerekeknek általában kevés házi feladatuk van, külön feladatokkal nem terhelik őket, a szünetekre sem szoktak leckét kapni. A gyerekeket a tananyagban sokkal nagyobb önállóságra nevelik, mint Magyarországon, és sokkal kevesebb a lexikális tananyag. Érdekes, hogy az albán írás oktatás a régies magyarhoz hasonló, tehát például az ‘r’ betűt olyan archaikusan kanyarítják, mint nagyszüleink idejében, és a számokat is régiesen, „szögletesre” írják. Az osztályozás első és második osztályban 1-10-ig, harmadiktól 1-5-ig történik, és a tavalyi évtől minden hónap végén kapnak egy szöveges értékelést a havi teljesítményükről, amit a szülő megnéz, és aláírásával igazol. De ez iskolánként változó.
Az iskolák nagyobb szabadságot kapnak, mint Magyarországon, minden iskola eldöntheti, milyen tankönyvekből tanít, ebből következik, hogy többféléből is lehet választani. Valamint eldöntheti azt is, hogy kötelezővé teszi az iskolaköpeny használatát vagy sem.
A kötelező idegen nyelv az angol, harmadik osztálytól kezdik tanulni. A fiatal generáció már használható angol nyelvtudással rendelkezik. Nagyon sok magániskola is van, ott természetesen az iskola dönti el, milyen plusz idegen nyelvet tanít, például franciát.
A beiratkozással kapcsolatban egy érdekesség: amikor a kisfiunkat szerettük volna beíratni első osztályba, már márciusban érdeklődtünk, hogy mikor lesz a beíratkozás? Azt mondták, hogy majd… Erről a „majd”-ról kiderült, hogy tulajdonképpen szeptember első hete. Szóval végül is elmentünk szeptember első hetében a járási iskolaigazgatóhoz (aki itt 13 falusi iskola összevont vezetője), és akit akkor láttunk először. Ő mondta, hogy természetesen tud rólunk, mert a mi falusi iskolánk tanítónénijei szóltak, hogy jön egy magyar gyerek, meg természetesen azt is tudta, hogy a kisfiunk már „feketén”, január 1-től kezdve a júniusi tanévzárásig naponta 1-2 órára látogatta az iskolát, abból a célból, hogy tanulja a nyelvet, szokja a közeget, valamint hogy megismerje a tanítónéniket. Az igazgató mondta, hogy a beíratáshoz összesen a Születési anyakönyvi kivonat és az Oltási könyv másolatára van szükség. Ezt prezentáltuk is (természetesen magyar nyelvű másolatokról van szó, mert még fordítást sem kértek), az igazgató fogott egy irattartó nejlont, belerakta ezeket a papírokat, majd levette a polcról a mi falunk iskolájának a dossziéját, és belefűzte. Ezzel meg is volt a beíratás 🙂

A középiskola és gimnázium
Az általános iskola után a diákok mehetnek gimnáziumba, ami 3 éves, valamint szakközépiskolákba, ahol 3 év alatt tanulhatnak szakmát.

Az egyetem
Albániában nagyon sok állami és magánegyetem található. A legrégebbi állami egyetem a Tiranai Egyetem, 1957-ben alapították. Az egyetemi alapoktatás 3 éves, majd másfél-két éves masters képzés következik. Ezután jöhet a doktori cím megszerzése, ami 3 évi pluszt jelenthet.
Az állami intézmények mellett számos magánegyetem működik.A magánegyetemeken 2.000-8.000 Euro között változik a tandíj.

És végül néhány érdekesség az albán iskoláról

•  A tanítás itt később, általában szeptember közepén kezdődik, mert a mediterrán részen, ahol a lakosság 70-75%-a él, még akkor is nagyon meleg van. A nyári szünet pedig már június első napjaitól indul.
• Az első év végén tartják az ABC ünnepét, ahol a kis elsősöket ünneplik, akik már olyan ügyesek, hogy megtanultak írni-olvasni. Ilyenkor a gyerekek műsorral készülnek, minden gyerek kap egy betűt általában fejdísz formájában, és versekkel, dalokkal, játékokkal szórakoztatják a büszke szülőket. 2012-ben az egyik albán általános iskolában műsorra került a „Boci-boci tarka” című magyar dalocska is, ami számunkra is meglepetés volt.
• A pedagógus napon, mert itt is van olyan, csak itt március 7-én tartják, a gyerekek virágot, kis ajándékot visznek a tanítónéniknek, tanár néniknek/bácsiknak, és viszonzásul ők is kapnak egy kis édességet a pedagógusoktól.
• A jutalmazásnak többféle formája létezik, a mi előző iskolánkban ha valaki jól teljesített a tanítónéni piros tollal csillagot rajzolt a kisdiák homlokára, különösen jó teljesítmény esetén az arcára is. Így mindenki, még a járókelők az utcán is láthatták, hogy aznap az a gyerek nagyon ügyes volt. Persze ez leginkább az elsősöknél szokás.
• Évnyitó és évzáró ünnepség nincsen, első nap bemennek az iskolába és már veszik is elő a könyveket. Az utolsó tanítási nap természetesen a vakáció ünneplésével telik. Itt nem az „Vakáció” szó albán megfelelőjének betűit írják a táblára, hanem az ABC betűit sorolják, az utolsó „zh”(ejtsd:zs) betű jelzi az utolsó tanítási napot.
• Az angol nyelvet harmadik osztályban kezdik, és könnyebb dolguk van mint nekünk magyaroknak, mivel az albán Európa legősibb beszélt nyelve, és mivel anno nagy hatással volt a latin kialakulására is, nagyon sok albán szó hasonló az angolhoz (amelyben szintén sok a latin eredetű szó), és van néhány közös hang is, ami a magyarban nem létezik.
• Ellenőrző könyv nincs, a hónap végén kiadott értékelő lapon látja a szülő, hogy az előző hónapban a gyerek hogyan teljesített. Nem csak a tantárgyi értékelések találhatók ezen a papíron, hanem a magatartással és a szociális viselkedéssel kapcsolatos pedagógusi vélemény is.
• Szóbeli feleltetés alsó tagozatban nem nagyon van, inkább írásos formában kéri számon a pedagógus a tananyagot.
• Iskolán kívüli foglalkozások falusi iskolákban egyáltalán nem léteznek, szakkörök vagy hasonló iskolaidőn kívüli közös tevékenység itt nincsen. Városi iskolákban azonban vannak ilyen jellegű tevékenységek.
• Itt is van osztálykirándulás, amit tanév vége felé ejtenek meg, általában május második felében.
• Az egyedülálló vallási tolerancia miatt itt nagyon sok pár napos szünet van, mivel az itt létező összes vallás (katolikus, görög ortodox, szunnita muszlim, bektashi muszlim) összes ünnepét megtartják. Viszont ezért nincsen pl. külön őszi szünet, mert mostanában a Bajram ősszel van, akkor is volt egy 2 napos szünet (plusz az aktuális hétvége), az ország függetlenségének ünnepe pedig november 28-29-én van, így akkor is volt néhány nap szünet. A téli szünet első napja mindig dec 25., mert ez a katolikus Karácsony, és az utolsó nap mindig jan. 6., mert ez a görög ortodox Karácsony (kivéve természetesen, ha előtte, vagy utána közvetlenül hétvége van, mert akkor annyival több). Tavasszal húsvét környékén van tavaszi szünet. Ezeken kívül a Ramadan első és utolsó napja is szünet lenne, de az mostanában nyárra esik.
• Rossz gyerek (vagy olyan nincs is, csak rossz szülő? 🙂 ), mint mindenhol a világon itt is van, de itt a pedagógusnak van tekintélye, visszabeszélés vagy esetleg durvább reakció a diák részéről kizárt.

Összességében azt mondhatjuk, hogy egy olyan országban, amely bezárta saját magát, és romokba döntötte az amúgy is kezdetleges oktatási rendszerét, ma versenyképes és európai színvonalú oktatás működik. Mint itt mindenre, az oktatásra is jellemző, hogy sokszor kihagynak lépcsőfokokat, és megpróbálják a legmodernebb eszközöket és módszereket alkalmazni. Persze, itt sem tökéletes a rendszer, és még rengeteg fejleszteni való van, főleg vidéken, de ahhoz képest, hogy honnan indultak, igazán szép eredményt tudnak felmutatni.

Betti